A Magyar Ifjúsági Közösség aktív tagjaként több tábort szerveztem, néhányat nem feltétlenül a mi tagságunknak. 2002-ben egy ilyen tábort szerveztünk, amelyről cikket írtam az Új Szóba.

A Magyar Fiatalok Határok Nélkül Alapítvány idén a Magyar Ifjúsági Közösséget kérte fel, hogy szervezzék meg táborát, a Magyar Ifjúsági Tábort július 11 és 18 között.
A rendezvény sorozat hét helyszínen kerül megrendezésre, minden évben máshol, a tavalyi ópusztaszeri I. Magyar Ifjúsági Tábor után az idei helyszín a Losonc melletti Tugári völgy volt, így a résztvevők alaposan megismerkedhettek a palócok hagyományaival, jellegzetességeivel és a tájegységgel is.
Az idei tábor fölött védnökséget vállalt Csáky Pál, a Szlovák Köztársaság miniszterelnök-helyettese és Jánosi György a Magyar Köztársaság gyermek-, ifjúsági és sportminisztere, amely Minisztérium volt a rendezvény főtámogatója.
A megnyitón a szlovákiai magyarság és a Palócföld több jeles képviselője is megjelent. A vendégeket Csúsz Péter a besztercebányai megyei önkormányzat külügyi bizottságának elnöke köszöntötte, aki elmondta: annak ellenére, hogy több országból származunk biztosan vannak közös népszokásaink, így nagy különbség nincs a résztvevők között.
A tábor résztvevői Európa különböző részeiből érkeztek Szlovákiába, mint pl. Svájcból, Svédországból, Erdélyből, Vajdaságból és Magyarországról.
A megnyitón köszönthettük még (a teljesség igénye nélkül): Zupko Máriát és Molnár Katalint a besztercebányai megyei önkormányzat képviselőit, Peczár Károlyt és Őry Pétert is.
Az első előadást Böszörményi István tanár, helytörténész tartotta, aki a felvidék történelmét és a Palócföldet mutatta be, de megismertette a közönséget a palócok fogalmával, az irodalmi hagyományokkal és a turisztikai látványosságokkal is.
A táborlakók július 13-án Losoncra, Rimaszombatba és Fülekre látogattak el, ahol kísérőnk volt Böszörményi István, B. Kovács István és Palkovich Gyula. Jártunk a losonci Magyar Kulturális Központban, ahol Hahnné Duray Éva volt a vendéglátónk. Füleken a várat néztük meg és a Magyar Közösségi Ház vendégei voltunk, ahol a Zupko házaspárnak köszönhetően megkóstolhattuk a macsánkát - aki nem tudná: ez egy tipikus palóc étel és tudom ajánlani mindenkinek.
A rendezvénynek része volt 3 magyar, palóc író bemutatkozása is. Az írók és költők közül Ardamica Zoránra, Ardamica Ferencre és Szászi Zoltánra esett a szervezők választása. Ardamica Zorán ismertette a Plectrum kiadó tevékenységét és röviden a szlovákiai magyar irodalom helyzetét, Ardamica Ferenc a szlovákiai magyar, a szlovák és a magyarországi irodalom kapcsolatait is megemlítve elmondta, sajnos gyakori, hogy az anyaország jobban elismeri a kisebbségi irodalmárt, mint a hazai olvasók, Szászi Zoltán pedig a „tipikus előadás” helyett inkább arra volt kíváncsi, vajon a többiek mennyire ismerik a felvidéki magyar irodalmat.
Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a II. Magyar Ifjúsági Táborban csak művelődni lehetett, téved. Nem feledhető az sem, hogy szerepelt a programban egy túra is, mely két és fél órás volt, a célunk a ruzsinai tó „meghódítása” volt, amely festői szépségű, hiszen a hegyek között, egy völgyben található.
Mivel a kirándulásokból sosem elég Szklabonyára a Mikszáth emlékházba, Alsósztregovára a Madách kúriába, Bussára a Zsélyi Aladár emlékházba és Divényre is ellátogattunk. Bussán fenséges ebédben volt részünk, amit a vendéglátóknak, a helyi Csemadoknak és főleg Molnár Katalinnak köszönünk.
Hogy kondíciónkat tartsuk, ellátogattunk még Gácsra is, ami a táborhelyünktől kb. 6 km-re volt, így az utat, természetesen, gyalog tettük meg, megnéztük a haranglábat, a templomot és a kastélyt is szerettük volna, de sajnos oda nem engedtek be minket.
Ha már egyszer kultúrákat ismer meg az ember, nem maradhat el a táncház sem, a Rakonca néptáncegyüttes oktatói próbáltak minket tanítani táncra, énekre, igaz ez utóbbival Zupko Mária is próbálkozott, aki még a tábor elején tanított nekünk palóc népdalokat, reméljük sikeresen, és nem csak a felvidékiek fognak rá sokáig emlékezni.
Meg kell még említeni azt is, hogy a táborban bulik is voltak, és ami még fontosabb, fociztunk is, és nem azért mert dicsérni akarom magunkat, lányokat, de a lány csapat elnáspángolta a fiú csapatot (igaz volt két kölcsön lányunk, akik csak a meccs kedvéért kis időre hagytak fel fiú mivoltukkal). A sportból nem volt ennyi elég, mert asztalitenisz bajnokságot is szerveztünk, amit Zupko Tamás, a tábor főszervezője nyert meg, de aki nem csak fizikailag akarta kondícióban tartani magát sakkozhatott is.
A tábor sikere nagy volt, az Alapítvány egyik alapítója ugyanis kijelentette, ha legközelebb is a Felvidékre akarnak jönni, akkor is a MIK-et kérik meg a tábor szervezésével.