Újabb bejegyzés

ikon3.jpg

Ismét azzal kell kezdenem, hogy nagyon régen írtam. Már szinte nem is tudom, mi minden történt, így a leglényegesebb dolgokat emelem csak ki. Jártam elnökségi üléseken, üléseken stb., szeptember 30-án találkozónk volt az MKP-ban Kövér Lászlóval, aki sajnos, megbetegedett, így Lezsák Sándor jött el helyette, egy nagyon kellemes beszélgetés volt, azt hiszem világossá vált mindannyiunk számára, hogy Magyarország az MKP-t tartja partnerének -a másik párt helyett. Szóba került a nyelvtörvény és az állampolgársági törvény is, mi ismertettük álláspontunkat, ami hasonlatos az anyaország álláspontjával. Utána mi még tartottunk egy elnökségi ülést is.
a következő érdekes momentum az október 4-ei Primadonnák előadás volt, Pozsonyban, a kulturális napok megnyitója volt a bemutató, ez az a darab, amit egyszerűen muszáj látnia mindenkinek. Mivel nem vagyok kritikus, ezért csupán annyit írok, nekem tetszett a színészi teljesítmény, a darab tartalma, felépítése, magyarul szólva: minden. Október 6-án Pozsonyban nem csak az aradi vértanúkra emlékeztünk, hanem a pozsonyi vértanúkra is, akikről sajnálatos módon az emberek még mindig nagyon keveset tudnak, sokan még a neveiket sem ismerik. Jeszenák János és Rázga Pál sírjánál emlékezünk minden évben (pontosabban: ha épek a sírok), ezúttal az emlékezőket én köszönthettem, miután a duna utcai gimi diákjai egy szép szavalattal és egy gyönyörű énekkel emlékeztek meg a hősökről, majd átadtam a szót Gazda Józsefnek, aki egészen Kovászna megyéből érkezett hozzánk, aki elmondta, nagy megtiszteltetés, hogy itt ünnepelhet Pozsonyban, hiszen ez a magyarság legnyugatibb része és ő a magyarság legkeletibb szállásvidékéről érkezett hozzánk. Azt is elmondta, hogy október 6-a, annak ellenére, hogy gyászoljuk hőseinket, igazi ünnep, hiszen a kifejezés az id + nap szóösszetételből alakult ki, ami szent napot, azaz ünnepet jelentett régen a magyar nyelvben. A koszorúzás meghitt volt, és méltó a hősök emlékéhez.
Október 7-én az MKP szociális, családpolitikai és egészségügyi tanácsának ülését tartottam meg, őszintén szólva jobban örültem volna, ha többen tudunk tanácskozni, de sajnálatos módon az influenza közbeszólt, ennek ellenére hasznos volt a tanácskozás, és elfogadtunk egy nyilatkozatot, melyet a honlapomon is elolvashatnak a kedves olvasók.
8-án tiszteletemet tettem Szenczi Molnár Albert nagysága előtt. A személyéről elnevezett ünnepség sorozat megnyitójaként szervezik meg minden évben a koszorúzást is, az idén az ünnepi beszédet Szénási Szilárd martosi református lelkipásztor mondta, felhívta a figyelmet arra, manapság sajnos már elvesznek a példaképek, pedig szükségünk lenne rá. A beszéd nagyon tanulságos volt és elgondolkoztatta a hallgatóságot.
Október 14-án egy könyvbemutatón vettem részt, Molnár Imre, Simon Attila és Csáky Pál mutatták be az Esterházy János élete és mártírhalála című könyvet, melynek szerzője Molnár Imre. A bemutató nagyon érdekes volt, sajnálom, hogy a pozsonyi magyarok között vannak olyanok, akik ilyen helyre provokálni járnak, de szerencsére előadóink nem hagyták magukat.

Nemsokára újra jelentkezem "naplóbejegyzéssel". :)