Pozsonyban a kecskekapui temetőben tartottak megemlékezést nemzeti gyásznapunkon. Báró Jeszenák János és Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál a pozsonyi, az aradi és az 1848/49-es szabadságharc többi vértanújára is emlékeztek.

A Csemadok városi választmánya, a Pozsonyi Magyar Intézet, a Via Nova ifjúsági csoport és Pozsonyi Casinó által szervezett rendezvényen a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplőjén kívül Balogh Csaba, Magyarország pozsonyi nagykövete is részt vett. A megemlékezés szervezői nevében Neszméri Tünde, a VIA NOVA ICS OE alelnöke köszöntötte a résztvevőket.
A megemlékezés ünnepi szónoka Kollai István, a Pozsonyi Magyar Intézet igazgatója volt. Emlékeztetett, hogy a forradalom és szabadságharc aktuális tanúságaira, köztük az érdekegyesítés - az 1848-49-es éveket megelőző - folyamatának fontosságára mutatott rá. Elmondta: 1848 nem lehetett volna ennyire sikeres és ennyire mély történelmi nyomot hagyó esemény, ha nem előzik meg az érdekegyesítés folyamatának évei, amelyek biztosították, hogy a forradalom eseményeibe minden nemzetrész bekapcsolódjon. "Az érdek ebben az esetben nem egy rossz dolog és nem az értékkel állt szemben" - mondta Kollai István.

Jeszenák János báró 1800. január 22-én született Pozsonyban. Családja a Pozsony vármegyei Somorja mellett fekvő Királyfia helységből írta előnevét. 1848-ban, mint megbízható reformellenzékit Szemere Bertalan belügyminiszter javaslatára Nyitra vármegye főispánjává, majd teljhatalmú kormánybiztosává és a felvidéki felkelők ellen küzdő csapatok kormánybiztosává nevezték ki. Kormánybiztosként az ő érdemének tekinthető, hogy sikerült kivédeni az 1848. szeptemberi szlovák felkelést: szeptember 26-án Szenicénél, majd szeptember 28-án Ótura és Miava között a mozgósított nemzetőrök és a 34. (Porosz herceg) gyalogezred két százada súlyos vereséget mért a felkelőkre. Jeszenák tevékenységének köszönhető, hogy Lipótvár magyar kézen maradt: a hezitáló Karl Bibra ezredessel és az itt állomásozó négy román határőrszázaddal szemben keményen lépett fel, ami 1848. október 16-án a magyar lobogó kitűzéséhez vezetett. A vár így 1849. februárjáig tartotta magát. Ezt követően jelentős erőket igyekezett kiállítani a Morvaországból betörő Balthasar Simunich altábornagy csapatai ellen, azonban december 16-án a nagyszombati ütközetben a magyar seregek döntő vereséget szenvedtek és a cs. kir. altábornagy december 20-án megkezdte Lipótvár ostromát.[6] Jeszenák előbb Érsekújvárra húzódott vissza, majd 1849. januárjában a komáromi erődbe tette át székhelyét. 1849. júliusában csatlakozott a Görgey Artúr vezette feldunai hadsereghez és azzal együtt vonult Aradra. Végül az augusztus 13-i fegyverletétel során esett orosz fogságba és a többi magyar politikussal együtt adták át az osztrákoknak. Kifejtett munkásságáért a forradalom és szabadságharc bukása után a vérbíróság halálra ítélte, és Pesten, 1849. október 10-én, Csány László kormánybiztossal együtt végezték ki.

Rázga Pál, (született Bazinban, 1798. december 10-én.) evangélikus lelkész, az 1848-as pozsonyi vértanúk egyike. Modorban, Pozsonyban és Bécsben végezte tanulmányait és a lelkészpályára lépett. Előbb Ausztriában működött, 1835 és 1839 között Modorban, 1839 és 1846 között Prágában. Ekkor a pozsonyi evangélikus német egyház a lelkészévé választotta. Megalapította a pozsony vármegyei esperességi árva- és özvegy-nyugdíjegyesületet és bár német nyelven, de buzgó hazafias szellemben járt el állásában. 1848. márciusában megalakította a pozsonyi nemzeti egyesületet, amely őt elnökévé választotta. Rázgának nagy része volt a nemzetőrség megalakításában is. Miután emberei a Szenic táján fosztogató Hurbán csapatait szétverték, ő maga Köpcsénybe ment és a határra induló honvédeket tüzelte fel beszédével. Pozsony bevétele után Welden azonnal elfogatta, majd Welden utóda, Haynau, bár maga a hadi törvényszék elnöke, Windischgrätz kísérelte meg menteni Rázgát, kötél által halálra ítélte. Az ítéletet a vár mögötti Szamárhegyen 1849. június 18-án végre is hajtották.

Az idei évben Rázga Pál özvegye és lánygyermeke sírjánál is tartottak rövid megemlékezést, a fejfa helyére helyeztek el virágot a Pozsonyi Casino tagjai. Nemcsak az aradi 13 vértanúra emlékeztek, hanem a Pozsonyban kivégzett mártírokra is: Dressler Kurz Dániel Keresztélyre; Baldini János vasúti mérnök, főhadnagyra, Petőcz György alispánra; Nimnichter Jánosra, Gruber Fülöp tüzérszázadosra, Mednyánszky László (honvéd őrnagyra), Rázga Pál evangélikus lelkészre, Mészáros Dávidra, Stift Józsefre; Tóth Józsefre; Bugyik Józsefre; Treksler Ferencre; Gasparich Márk Kilit ferences barátra.

Felvidék Ma, SZÉ, 2012.10.06.