Augusztusban a műemlékvédelmi hivatal műemlékké nyilvánította
a szenci Szent Miklós-templomot, a hozzátartozó kálváriát a templomot körülvevő fallal, a Lourdes-i Mária- barlangot és a keresztelő kutat is, valamint a körülötte lévő teret, udvart és temetkezési helyet.
A S zent Miklós-templom a város ékessége, a város fölé magasodva őrzi a várost, hisz annak legmagasabb dombjára épült. A templomot többször átépítették, ennek köszönheti mai barokk jellegét, alapjaiban azonban a gótika jegyei is megtalálhatóak. A város első plébániájáról egy 1308-as oklevélben tesznek először említést, ekkor a települést még Szempcznek hívták. Kőtemplomot azonban ekkor még nem említ az okirat, azt csak később, egy 1326-ból származó, Zoncról szóló levélben találunk, ahol már Szent Miklós tiszteletére felszentelt templomot emlegetnek. Egyes források szerint előtte egy fából készült templom állhatott itt. Az eredetileg korai gótikus templomot 1326-tól többször átépítették. Az eredeti Isten házából, gótikus stílusban, megmaradt a kegyhely és a kripta. Egy 1561-ből származó dokumentum szerint a templomot ismét átalakították. 1633 körül a reneszánsz építkezések is nyomot hagytak rajta, majd 1740-ben barokk stílusban ismét átépítették. Ekkor készült el a szentháromságot ábrázoló freskó is. A sekrestyét és az oratóriumot is ekkor építették.
A 19. században ismét felújították a templomot, szükséges volt ugyanis a tető és a padlózat cseréje. Ekkor készült el az új neogótikus oltár is. A templom négy oltárából a főoltár a Szent Miklós-oltár – róla kapta nevét a templom és a domb is,melyen felépült. Baloldalt a Fájdalmas Szűzanya oltára, míg jobboldalt a Szent László és Szent Teréz nevét viselő oltárok vannak. Az oltárok rokokó stílusban készültek. A templom egyik fő látványossága a Szent Síroltár 1867-ből származik, felső peremén elhelyezett felirata szerint Szalay Rozál és Királyi Theréz szenci gyermektelen özvegyek adományából készítették. A négy és fél méter magas és négy méter széles oltár érdekessége a megközelítőleg ötvenezer csiszolt kristályüveg és gyöngydarab díszítés. Érdekessége még, hogy papírból csirizzel összeragasztott alapra helyezték el a kristályokat. Az oltár felújítását 2005-ben fejezték be.
A templom körül lévő kis teret kőfal veszi körül, mellyel gyakorlatilag bekerítették a katolikus templomot. A kőfal a keresztút állomásait ábrázoló domborművekkel a szenci kálvária. A kálvária 14 stációból áll, mindegyiket dombormű díszíti, fő keresztje 1915-ben készült a városiak anyagi támogatásával. A kerítés és a kálvária a huszadik század első felében épült, szintén a helyiek adományaiból.
A kálvária alatt találhatjuk az impozáns Lourdes-i Mária-barlangot, melyet a szenci polgárok felajánlásaiból építettek, még 1902-ben. Ahogyan nemrégiben írtuk, ez a Mária-barlang volt gróf Esterházy János mártír politikusunk utolsó felvidéki emléke, mielőtt a szovjetek fogságába került. A templom mellett lévő temetkezési helyet a középkorban használták, a régészeti feltárása még nem történt meg. A parkosított udvar is része a műemlékvédelemnek. A parkban rengeteg régi fa látható, melyet a szenciek ősei Isten házának védelmében ültettek. A keresztelő kút is itt található. A 15. századból származó műemlék az udvar északnyugati részén helyezkedik el.

Szabad Újság, 2013.09.04.