A Magyar Kormány öt éve óta kiemelt figyelmet fordít a szórványban élő magyarság helyzetére. Hiszik, hogy megállítható, sőt visszafordítható a magyarság lélekszámának fogyása. Azért, hogy ez tényleg így legyen, a magyar kormány az idén szeptemberben útjára indította a Petőfi Sándor Programot.

„Célunk, hogy egy működő közösségi hálózatot hozzunk létre a Kárpát-medencében, amelyben nem csak az anyaország tart fenn kapcsolatot a külhoni magyar nemzetrészekkel, de a szomszédos országok magyar közösségei egymással is szoros kapcsolatot alakítanak ki. Bízom benne, hogy a program hozzájárul majd a szórványban élők magyar azonosságtudatának mélyítéséhez és a magyar–magyar kapcsolatok erősítéséhez” – olvasható Potápi Árpád János nemzetpolitikáért felelő államtitkár bevezetőjében a petofiprogram.hu oldalon. Ennek érdekében a szórványközösségekbe ösztöndíjasokat választottak ki, akik segítik a külhoni magyarok munkáját. A Felvidékre nyolc fiatal érkezett. Az alábbi szervezetek fogadnak ösztöndíjasokat: a Galánta és Vidéke Társulás, a Zoboraljai Kulturális Intézet, a Koloni Római Katolikus Plébánia, a Csemadok Nagykürtösi Területi Választmánya, a Csemadok Füleki Alapszervezete, Tornalja Város, a Rovás Polgári Társulás, Debrőd Község Önkormányzata, a Szlovákiai Református Egyház, a Magyar Közösség Pártja Nagymihályi Járási Irodája, a Czeglédi Péter Református Gimnázium és a Csemadok Kaposkelecsényi Bercsényi Miklós Alapszervezete.

Zoboralja, az igazi szórvány

Ladányi Lajos, a Zoboraljai Kulturális Intézet vezetője, a Magyar Állandó Értekezlet mellett működő szórvány tanács tagja kérdésünkre elmondta: „Tudvalevő, hogy a Nemzetpolitikai Államtitkárság által korábban meghirdetett Kőrösi Csoma Sándor Program nagy eredményeket ért el a diaszpóra magyar közösségeiben. Ennek mintájára most augusztusban elindította a Petőfi Sándor Programot is az államtitkárság itt, a Kárpát-medencében, a szórványban élő magyarok közt, és azt szeretné, ha legalább olyan sikeres lenne, mint a Kőrösi Csoma Sándor Program volt. A Petőfi Sándor Program célja a szórványterületeken fogyásban lévő magyarság identitásának megerősítése. Segíteni az élők értékőrző munkáját. A kiküldött ösztöndíjasok tájékoztatási, közösségépítő tevékenységükkel erősíteni szeretnék a szórványban élő magyar közösségeket, erősíteni a szülőföldhöz való ragaszkodást. A szórvány tanács tagjaként jelen voltam az előkészítési fázisnál is, hiszen megtárgyaltuk a tervezetet. Majd meghirdette az államtitkárság a pályázatokat, a kiválasztott ösztöndíjasok kimondottan a szórványvidékekre érkeznek, mivel ott van a legnagyobb veszélye az identitás elvesztésének. Mindenütt szükség lenne a munkájukra, de ahol a legnagyobb veszély leselkedik, ott kezdik meg munkájukat, vagyis a szórványban” – mondta Ladányi Lajos, aki szerint a Zoboralja az egyetlen olyan földrajzilag is különhatárolt régió, amely ténylegesen is kimeríti a szórvány fogalmát, tehát nyelvszigetként létezik, a többi régió, ahova ösztöndíjas érkezett inkább peremvidéknek nevezhető, ahol fokozatos a lemorzsolódás. „De Zoboralját az a veszély fenyegeti, hogy az identitás elvesztésével, iskolák bezárásával, később az egyházi élet megszűntével teljesen megszűnik létezni a magyarság számára. És már csak a tankönyvekben olvashatunk arról, itt is élt egy magyar közösség. Ezért nagyon örülünk, hogy Magyarország részéről kiemelt figyelmet élvez ez a téma, és annak is, hogy hozzánk is jött ösztöndíjas, aki segíti a munkánkat” – tette hozzá Ladányi Lajos.

A nagyvárosi szórvány

Gergely Papp Adrianna szintén tagja a MÁÉRT mellett működő szórvány tanácsnak. A Rovás Polgári Társulás alelnökeként és Debrőd község polgármestereként fogadott mentorként magyarországi ösztöndíjast. Véleménye szerint össze kell fogni a magyarokat, erre jó példa a kassai Rovás. „A szervezet többféle programot szervez, ennek nagy hírt kerít, és akkor reménykedhet abban, hogy majd megjelennek a magyarok előbb utóbb ezeken a programokon, hiszen nagyon nehéz feltérképezni, hányan és hol is élnek a magyarok. A Rovással hetente két programot szervezünk, a Ringatótól kezdve minden témával foglalkozunk. Így próbáljuk megszólítani a kassai nagyközönséget. Bodó Barna, a szórványtéma egyik nagy szakértője szerint el kell indulni egy szálon, elég, ha egy magyar emberrel fel tudja venni a magyarság a kapcsolatot, és már további ismerősöket is tud találni. Nyilván ez nagyon kemény munka, hiszen sokszor egy-két magyar él egy településen, vagy városban. Ezért a keleten tevékenykedő ösztöndíjasok most azt kapták feladatul, hogy próbálják meg feltérképezni, a szlovák nagyvárosokban mennyi magyar él. Például Poprádon ismerünk egy magyar családot, Eperjes mellett ismerünk egy magyar nemesi családot, akik teljesen szlovák közegben élnek, mégis tartják a magyarságukat. Fontos megtalálnunk a kulcsembereket, és elindulni ezen az úton. Megpróbáljuk őket aktivizálni, akik pedig nem tudnak annyira magyarul, csak érdekli őket a magyarság és a családjuk múltja, azokat is megpróbáljuk megszólítani, és valahogy bevonni a közösségbe” – tudatta a polgármester asszony.

Mi a szórvány?

„A szórvány kifejezés jelentéstartalmát tekintve okkal nevezhető hungarikumnak. Általánosan elfogadott definíciója ugyan nincs, azonban a tudományos, politikai és hétköznapi életben is létezik valamiféle hallgatólagos közmegegyezés, miszerint a szórvány minden olyan helyben – tehát nem migráció következtében – kisebbséggé vált etnikai, nemzeti vagy vallási alapon szerveződő közösség, mely az asszimiláció hatására tömbszerűségéből fokozatosan veszít” – véli Gazsó Dániel, a Nemzetstratégiai Kutatóintézet munkatársa. „Az első világháborút követően, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlásával és a trianoni szerződésben rögzített új államhatárok megvonásával a magyar nemzeti kérdés, tehát az állam területi és a nemzet elképzelt határainak nem egybeeséséből fakadó problémakör megközelítése, valamint a hazai kisebbségkutatás tematikája gyökeresen megváltozott. Míg a Nagy Háború előtt az ország határain belüli etnikai és nemzeti heterogenitás volt a meghatározó, addig a háború után az ország határain kívülre rekedt magyar közösségek helyzete került a figyelem középpontjába. A szórvány terminust elsősorban a határváltoztatások következtében kisebbséggé vált, fokozatosan felmorzsolódó közösségek megnevezésére használják, míg a vele eredetileg szinonim diaszpóra kifejezést a vállalt migráció következtében kialakult etnikai, nemzeti vagy vallási alapon szerveződő kisebbségek jelölésére alkalmazzák” – fogalmazott a munkatárs.

Neszméri Tünde

Fotó: a szerző és archívum

(Megjelent a Szabad Újság november 19-i számában.)