Megemlékezés a hősi halottakról

Dunasápújfalu község lakosai július 13-án emlékeztek meg az első és második világháborúban elesett hősi halottakról a templomkertben lévő emlékműnél. Az emlékoszlopot 1992-ben állította a falu lakossága, kezdeményezői a családtagjukat elveszítő leszármazottak voltak.
A megemlékezés kétnyelvű szentmisével kezdődött, melyet a község új plébánosa, Klenko Gábor tartott, prédikációjában egy családi eseményt is felelevenítve, mely szerint nagynénje férjhez menetele után három nappal a háborúban elvesztette férjét. Értelmetlen halál volt ez – fogalmazott a falu plébánosa.
A szentmise után a templomkertben Hajdú Zsuzsa versét szavalta el Fülöp Gábor, a Szenczi Molnár Albert Alapiskola tanulója. Ezek után Neszméri Tünde, a helyi képviselő-testület tagja köszöntötte a Dunasápújfalu testvértelepüléséről, Szilről érkező vendégeket és az emlékezőket, majd így folytatta: „A hős általában rendkívüli,
önfeláldozó tettet végrehajtó híres személyiség. De azok a hősök, akikre ma az emlékoszlopnál emlékezünk, láthatatlan hősök, akik nem akartak nagy tetteket végrehajtani, csupán a sors játszott velük és családjukkal kegyetlenül. Mindennek ellenére, vállalták, amit a politikai hatalom rájuk kényszerített, harcoltak hazájukért, nemzetükért, és hősi halált haltak, szeretteiktől, családjuktól, szülőföldjüktől távol.”
Az önkormányzat képviselője ezek után felkérte Gujber Lászlót, Pozsony megyei önkormányzati képviselőt, Hegysúr község polgármesterét, tartsa meg ünnepi beszédét.
Gujber László beszédében kiemelte: a háború nem a katonák, hanem a hadseregek harca. A katonák sok esetben szinte barátságosan viszonyulnak egymáshoz. Így történt ez 1914-ben is, mikor a francia és a német katonák a nyugati fronton öt hónapos harc után különbékét kötöttek. Karácsony lévén még meg is ajándékozták egymást. Gujber László azt is elmondta: „Ezen az emlékművön 29 nevet olvashatunk. Két falu 29 hős fia, 29 talán teljesen különböző, szomorú történet. A második világháború már közel 70 éve véget ért, de 29 családnak 50 évig nem volt egy sírhelye, egy emlékhelye, ahová virágot vihetett volna, ahol megemlékezhettek az elhunyt testvérről, férjről, apáról, nagyapáról. 20 évvel ezelőtt a falu lakosai úgy döntöttek, hogy emlékművet állítanak elesett hőseiknek. Emlékezzünk mi is a hősökre, akik ha nem ebben az esztelen háborúskodásban hunytak volna el, talán néhány év múlva már a nevükre sem emlékezne senki. Őrizzük meg ezt az emlékművet még sokáig, hogy nekik, akiknek a sors nem adta meg, hogy saját sírjuk legyen, ezen a helyen sokkal hosszabb ideig fennmaradjon a nevük.”
Gujber László után Takács Viola, Dunasápújfalu polgármestere szólt a megemlékezőkhöz. „A szomorú emlékek minden alkalommal ránehezednek gondolatainkra, ha ránézünk a hősi halottak emlékére felszentelt szobrokra, táblákra. Eszünkbe jutnak halottaink, akik a legdrágábbat, az életüket áldozták a békéért és a nyugodt életért. A szabadság és a jog eszméjéért harcoltak. Általában fiatal emberek voltak, akik előtt még ott állt az élet. Nem tudjuk, hogy ölték meg őket, hol vannak eltemetve, de legalább ez előtt az emlékoszlop előtt, amit elődeink emeltettek, emlékezhetünk rájuk ma is. Tisztelettel és kegyelemmel gondolunk rájuk, akik a kegyetlen harcokban vesztették életüket, értünk.“
A koszorúzás utáni beszélgetés során a szobor felállításának körülményeiről is szó esett. Kovács Júlia a rendszerváltás után az egyik kezdeményezője volt a szobor felállításának. Elmondta, több emlékhelyet is megnéztek, hogy milyen oszlopot állítsanak fel. Újfalu és Sáp a két háború között két település volt, de mivel ma már egy faluról van szó, kézenfekvő, hogy egy, közös emlékhelyük legyen. A faluban több adakozó kedvű polgár hozzájárult a szobor felújításához. Kicsit szomorú, hogy a 20 év alatt most először tartottak megemlékezést a hősi halottainkról. Mindenki reménykedik, hogy a jövőben már rendszeresek lesznek a megemlékezések. Ezek az emberek ugyanis értünk haltak meg. Értünk küzdöttek. Kovács Júlia apósa is odaveszett a fronton, férje élete végéig siratta apját, még Oroszországot is megjárta, hátha a sírjára bukkan, de nem járt sikerrel. Legalább így emlékezünk rá és a többi hősre.

SI, Szabad Újság, 2013.07.27.

fényképek: http://www.szenc.sk/hu/Mult-esemenyek/2013/Hosi-emlekmu-megkoszoruzasa.a...