Sorozatunkban, amelyben a Pozsonyhoz közelis negatív jelenségeket is. A kiválasztott községek polgármesterei, vagy képviselői nem mindig nyilatkoztak szívesen problémáikról, ezért maradhattak ki közérdeklődésre számot tartó községek. Noha összegezhető, hogy a gondok nagyjából mindenütt hasonlóak, legfeljebb a „fűszerezésben” van eltérés. A Pozsony környéki falvak, és maga a főváros is sokszor „küzdenek” a betelepülők áradatával, azokkal, akik munka után, ugyan a településekre mennek aludni, de oda nem jelentkeznek be. A fővárosban azonban ez az áradat kevésbe feltűnő (bár sokszor hallani a pozsonyiaktól is, hogy a keletiek tönkre teszik az utakat, elveszik a munkát). A kisebb falvak költségvetése viszont jobban megérzi ezt a visszás helyzetet. Érdekes volt tapasztalni, hogy azok a lakók, akik már állandó lakhellyel rendelkeznek, az új lakhelyükön törekedtek a beilleszkedésre. Ellentétben azokkal, akiket viccesen az egyik polgármester csak „itt alvóknak” nevez, s akik meg sem kísérlik az alkalmazkodást. Sőt, találkoztunk olyan esettel is, mikor az „új” polgárok jelentették fel a települést. Általánosságban elmondható: a Pozsony megyei községek hátrányos helyzetben érezhetik magukat. Hiszen az európai uniós szabályok miatt, azokhoz a régiókhoz tartoznak, ahol magas a GDP aránya, így nem pályázhatnak az uniós alapokhoz. Több falunak még szennyvíztisztítóhálózata sincsen, de a családi házak és lakások gombamód szaporodnak. Viszont a községet csak az állandó lakhellyel rendelkező polgárok után illeti meg adóhányad, így, nagyon nehéz pénzforrást találni. A Felső-Csallóközhöz tartózó települések különösen nehéz helyzetben vannak, mivel, az ivóvízkészlet védelme miatt, határos időn belül meg kell építeniük a szennyvízelvezető hálózatot. Nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy több polgármesternek, elsősorban a magyar érzelműeknek, a nemzetiségi arányok változása is fejtörést okoz. Hiszen a beköltözők között elenyésző azok száma, akik magyar nemzetiségűek. Így sok esetben bővíteni kellene a szlovák óvodát, iskolát, amire a már fent említett okok miatt nem volt pénze a településnek.
Azok a Pozsonyhoz közeli települések, amelyek a Dunaszerdahelyi járáshoz, azaz Nagyszombat megyéhez tartoznak, legalább a pályázati lehetőségekből nincsenek kizárva. Legyen talán ennyi örömük az ürömben. Ugyanis az önrészre még így is sokan nehezen teremtik elő a pénzt, a projekt kidolgozását és a hozzá kapcsolódó költségeket pedig szintén nekik kell kifizetniük. A sorozatban kevésbé került előtérbe, de mindenképpen meg kell említeni a főváros felé vezető utak minőségét, és azok elhasználódását. Akik a nyolcvanas években jártak Pozsony felé, talán emlékeznek rá, hogy megfelelően karbantartották ezeket az utakat. De a D1-es elkerülő szakasz, amely csak a Szencről indulókat segíti, kevésnek bizonyult. Arról ne is beszéljünk, ha ez bedugul, akkor mind az úgynevezett régi út, mind pedig a falvakon keresztül vezető út járhatatlan. A másik irányból, a Csallóközből vezető szakasznak még ilyen alternatívája sincsen. Ott nem épült elvezető, csupán a 63-as utat szélesítették ki, de az sem kielégítő. A kapacitása elsősorban a délutáni csúcsforgalomban bizonyul szűknek, mivel az útnak csak a Pozsonyba vezető felét szélesítették ki duplasávosra.
A mindennapi dugók ezért tönkre teszik az utakat, szennyezik a levegőt. Miután sok esetben a sofőrök a községek kerülő útjait használják, így idővel ezek is tönkre mennek, felújításukra viszont szintén hiányzik az anyagi fedezet.
Annak ellenére épülnek tovább a lakások, sorházak, hogy azokat a túltelített a piacon már nagyon nehéz eladni. Ez nyilván azoknak előnyös, akik a későbbiekben szeretnének majd lakást venni, hiszen az ingatlan árak valószínűleg csökkennek majd. Elsősorban azokat boldogítja, akik őslakosként ingatlan vásárláshoz nem rendelkeznek elég pénzzel, de otthon szeretnének maradni. A lakosok még egy gonddal szembesülhetnek: a lakások, családi házak értéke az ott lakók szándéka ellenére. A Fico-kormány viszont állami ingatlanadót tervez, melyet minden 100 000 eurót érő ingatlan után a tulajdonosnak be kell fizetnie. De mit tehet az az özvegyasszony, aki egész életében a 10 áras telkén dolgozott, felépítette házát, majd passzívan szemlélte az ingatlan értékének a növekedését. Egy idős ember vajon miből fizeti ki a tervezett adót?

Szabad Újság, 2012.08.29.