Tegnap egy rövidke bejegyzés erejéig már elmondtam, hogy biztonságos szociális államot szeretnék, ezt kívánnám az országnak. Mielőtt bárki "leszocialistázna" talán elmondom a legszociálisabb érzékeny programjai a keresztény-konzervatív pártoknak van, és őket azért nem nagyon szokták ilyen jellegű programjuk miatt baloldalinak tekinteni, csupán arról van szó, hogy az emberi jólét és biztonságérzet mindenkinek nagyon fontos, és ez egy olyan vallásban, mint a keresztény elsőrangúságot kap.
Tudni kell, hogy a XIII. Leó pápa által kiadott Rerum Novarum már megfogalmazott olyan szociális követeléseket, melyek a mai korban is aktuálisak, ez volt egyébként az első szociális pápai körlevél, mely még a 19. században jelent meg. A Rerum Novarum foglalkozott a munkások helyzetével is. A körlevél kialakulásának előzménye az ipari forradalom hozta negatívumok kezelése volt, a proletariátus növekedésével ennek a rétegnek a elszegényedése is nőtt, ami magával hozott egy sor szociális kérdést is, melyre megoldást kellett találni, akkoriban Karl Marx is a kialakult problémával foglalkozott, de míg ő a kérdést a társadalom teljes átalakításával oldotta volna meg, a keresztényszocializmus szociális törvényeket kívánt elfogadtatni, melyek olyan erkölcsi normákra épültek volna, mely az profitéhség megszüntetéséhez vezetett volna. Még a 19. század második felében elindultak a törekvések Európa nagyvárosaiban, hogy szakszervezeteket hozzanak létre - ezeket általában a katolikusok szervezték meg - valamint a minimálbér küszöbének bevezetésére.
Manapság mikor már a szakszervezetek teljes szervezettségnek örvendhetnek, sőt a kormány a munkatörvénykönyv kidolgozásakor is figyelembe veszi - elvileg - az igényeiket, talán érthetetlen, hogy miért írok én mindenről. Tegnap a szakszervezetek vezetői kivonultak a tárgyalásról, majd a szociális minisztérium épülete előtt tüntettek, amit Mihál miniszter úr sértésnek vett, de csak egy kicsit kell beleélnie magát a szakszervezet vezetőinek helyzetébe. Hiszen ők a dolgozók érdekeit védik, akiket a felmondási idő, illetőleg a végkielégítés eltörlése hátrányosan érint. Miután a munkavállalók szempontjából ezek eltörlése hátrányos lenne, ezért azt kérném a Jézuskától, hogy a minisztérium a szakszervezetek igényeit figyelembe véve módosítsa a munkatörvénykönyvet. az azt jelenti, hogy hagyják benne a ma érvényben lévő "lelépős/végkielégítéses modelt", hiszen az aki önmaga hibáján kívül veszíti el munkahelyét nem tudja eltartani a családját csupán a munkanélküli segélyből. Adjunk esélyt a munkanélkülivé vált embereknek arra, hogy esetlegesen saját maguk ki tudják fizetni az átképzést, hogy könnyebben jussanak munkához (vagy tegyük ezt ingyenessé, bárki számára).
Amikor ezeket a sorokat írom ismét eszembe jut, hogy a kormány sokat emlegetett kifejezése a szolidaritás, melyet ők maguk is megsértettek, gondoljunk csak az euró-övezeti szolidaritásra, kormányunk a görögöknek kért kölcsönre nemet mondott, mellyel ezt az elvet megsértették. De saját szegényeitől ezt kéri, tény, nem vagyunk gazdag ország, de itt most a szimbólumról van szó. Arról, hogy amit magam nem tartok be, azt ne várjam el másoktól.
azt kérném még a Jézuskától, hogy a nyugdíjasok ne nyomorogjanak, tegnap hazafelé a rádióban hallottam egy hírt, megszaporodtak azok a lopások, melyeket nyugdíjasok követnek el. Csupán szociális rászorultságból, hogy legyen mit ennie.
Az is jó lenne, ha a fiatal házaspárok bátran vállalhatnának gyermeket, nem attól rettegve, hogy miből fogja majd eltartani a gyermekét, de ehhez az kellene, hogy az anyasági és gyermekgondozási segély egy szinten legyen legalább a minimálbérrel, mert akkor, amikor az anyuka gyermeket nevel, az a foglalkozása, az a munkahelye, a munkanap pedig 8 ledolgozott óra után még csak véget sem ér.

Tehát egy mondatban: azt kérném a Jézuskától, olyan szociális államban élhessek, ahol a fiatal anyukáknak és a nyugdíjasoknak nincsenek megélhetési gondjaik, és azt kérném, hogy a munkavállalók a megdolgozott pénzükből boldogan meg tudjanak élni - nem eléldegélni, megélni!