Évértékelők a Kárpát-medencéből

A magyarság huszadik századi történelme viharos és zivataros volt. A huszonegyedik század ugyan nem olyan viharos, de nincs sok okunk az örömre. Részsikerekkel ugyan dicsekedhetünk, de közösségeinknek ettől többre lenne szüksége.

„Bánátban jártam. Bánatban. Láttam a jövőt. Szerbiában az erdélyi jövőt. Kiégett volt, mint a hajdani szőlősök helye. Fullasztó levegőtlen, mint a tomboló negyvenfokos meleg. Vršactól, Versectől, Vîrşeţtől (…) néhány kilométerre magyar, szerb és román többségű falvak. Voltak hajdanán… Erős közösségek. Gazdag porták, népes iskolák, pezsgő kulturális élet. Nem így van ez ma Versecen…” Kezdi évértékelőjét Ambrus Attila erdélyi újságíró, a vajdasági Magyar Szó 2016-os naptárában. A naptár megjelenés után e sorok szerzőjének Nagy Magdolna, a naptár szerkesztője elismerte, az ő szerencséjük a Vajdasági Nemzeti Tanács, mert az támogatja az anyanyelvű oktatást és a magyar kultúrát, így a helyzetük valamivel jobb… De a vajdasági magyarok is küzdenek az elvándorlással, a munkanélküliséggel.

Az Ambrus Attila által felvázolt kép ismerős minden régió magyarságának, akár a Felvidék néhány pontjáról is írhatták volna ezeket a sorokat. Az évkönyvben minden határon túli régió értékeli saját szülőföldjének jelenlegi helyzetét és a 2015-ös évet. Egyikünk sem zengett örömódákat. Persze, vannak apróbb sikereink, de elég-e ez a huszonegyedik század magyar emberének? Nézzünk pár címet az évkönyvből: Baj, félelem… abból van jócskán; Maroknyian; Bánátban bánatban. A felvidéki cím sem túl pozitív: A hatalom arroganciájának kitéve. Sokat mondó címek. De nézzük a konkrétumokat az MTI összefoglalója alapján!

Erősödött az erdélyi magyarság bizalmatlansága a román állammal szemben. Az év során a magyar közösség képviselőinek a meglévő jogok védelmére, betartatására kellett összpontosítaniuk.

A román hatóságoknak nem sikerült meggyőzniük az erdélyi magyar közvéleményt arról, hogy a korrupcióellenes ügyészség okkal csapott le egyes székelyföldi önkormányzati vezetőkre, és a szervezett bűnözés és terrorizmus elleni ügyészség tényleges merényletkísérletet hiúsított meg Kézdivásárhelyen. Ennek következtében két személyt letartóztattak, jelenleg is előzetes börtönbüntetésben vannak. Holott a két személynél csupán petárdákat találtak. A erdélyi magyarság azt is sérelmezi, hogy a román belügyminisztérium által márciusban közvitára bocsátott közrendvédelmi és közbiztonsági stratégiatervezet az etnikai alapú autonómiakövetelést a veszélyforrások közé sorolta. A kitétel a magyar pártok és a román civilszervezetek tiltakozása nyomán kikerült a stratégia elfogadott változatából. 2015-ben nem történt előrelépés a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem magyar tagozatának törvényben biztosított önállósága felé, és a közösségi szimbólumok használata sem oldódott meg.

Kárpátalja mindennapjaira a kelet-ukrajnai háborús helyzet és a gazdasági válság nyomja rá a bélyegét. Ennek ellenére, a magyarság sikeres évet tudhat maga mögött. Ez elsősorban az anyaország támogatásának köszönhető.

Nagyon sok kárpátaljai férfi külföldön keresett menedéket az ukrán hadseregbe történő behívás elől. Az ukrán nemzeti valuta tavaszi hatalmas mértékű leértékelődése következtében sok kárpátaljai magyar munkavállaló a családjával együtt áttelepült az anyaországba.

Az elmúlt két évtized legnagyobb feltűnést keltő politikai eseményének számít a kárpátaljai magyar közösség sikere az október 25-ei ukrajnai helyhatósági választásokon. Az egymással több, mint másfél évtizede viaskodó Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség és az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség választási megállapodásának köszönhetően a kárpátaljai magyarság meghatározó választási eredményeket ért el mind települési, mind járási, mind pedig megyei önkormányzati szinteken. Ez után a kárpátaljai magyar szervezetek is bejelentették másfél évtizeddel ezelőtt megfogalmazott igényüket magyar többségű járás és egy önálló, a hatályos ukrán törvényeknek megfelelően működő magyar tankerület létrehozására. Ez a bejelentés egyébként ukrán félről negatív visszhangot váltott ki.

Hiába van hivatalos kétnyelvűség a Muravidéken, ha a magyar gyermekek a szlovén tagozatot látogatják a magyar helyett, sőt a tanulók nyolcvan százaléka még azt sem tartja fontosnak, hogy megtanuljon az anyanyelvén. Hiába a megfelelő jogi keret és az előnyök, ha azzal a szlovéniai magyarság nem tud élni.

Neszméri Tünde

(Megjelent a Szabad Újság január 13-i számában.)