Tegnap délután mutatták be Csáky Pál új könyvét Pozsonyban, mely a Méry Ratio kiadó gondozásában jelent meg. A könyvet Glatz Ferenc az MTA volt elnöke méltatta, aki elmondta, nem azért mond csupa jót erről a könyvről, mert barátok Csáky Pállal, hanem azért, mert őszintén így gondolja, hiszen azt is megmondaná, ha valami nem tetszene neki.
Csáky Pál könyve kordokumentum, a szlovákiai magyarság történetének olyan részét öleli fel, amely arról szól, hogy a többségi nemzet sok mindent (ha nem mindent) megtesz azért, hogy asszimilálódjon, ez a népcsoport hozzá segíti a szebb jövőhöz az országot, ez most nyilván idealisztikusan hangzik, de így van.

Csáky Pál könyve azt a korszakot öleli fel, amikor nyelvünket korlátozni akarták, iskoláinkat kétnyelvűsíteni, majd megszüntetni szándékozták, ellehetetleníteni a kultúránkat, a nyelvünket, mindenünket. Utána úgy hozta a politikai szerencse, hogy kormányra kerültünk, ahol kisebb nagyobb sikereket értünk el, hozzásegítettük az államot a NATO tagsághoz, az Európai Uniós tagsághoz, és ezzel a pozitív gazdasági és társadalmi fejlődéshez, majd a politikai balszerencse úgy hozta, hogy egy másik kormány megint el akarja lehetetleníteni nyelvünk és kultúránk megőrzését, és szisztematikus támadással becsmérli, ócsárolja iskoláinkat. Azt gondolom, aki meg akarja ismerni létünket, gondolatvilágunkat, és azt az élethelyzetet, melyben mindennapjainkban próbálunk boldogulni, akkor el kell olvasnia ezt a könyvet, ahogy Csáky Pál fogalmazott ez nem egy esti olvasmány, de egy egy részbe, ha beleolvasunk, megértjük a történéseket, akik átélték ezeket a dolgokat, talán már a címből is tudják, mire kell gondolniuk, akik pedig nem ismerik a múlt ezen eseményeit, azok talán kezdhetik és olvashatják lassanként A-tól Z-ig. :)