Ugyan a Beszéljük meg! programok már véget értek, de még nem írtam meg érzéseimet ezzel kapocslatban. A program lényege az volt, hogy meghallgassuk az emberek véleményét. Bevallom, először nagyon tartottam a dologtól, hiszen az embereket "leszoktattuk" arról, hogy véleményt merjenek mondani, sok esetben pedig, mire ők véleményt mondtak volna, vezető politikus már nem volt a teremben. Nos, ennek a negatív tendenciának akartunk véget vetni, és rávenni az embereket arra, hogy bátran beszéljenek problémáikról. Emlékszem, mikor Pozsonypüspökin voltam ilyen programon, az emberek nagyokat hallgattak, ott volt ugyanis a televizio.sk kamerása, amint kikapcsolta a kamerát az operatőr, az emberek megnyíltak és bátran beszéltek gondjaikról.
Voltak helyszínek, ahol inkább a szociális problémákról beszéltek, voltak beszélgetések, ahol a magyarság problémáiról kérdeztek és megoldási javaslatunkra voltak kíváncsiak, de volt olyan is, ahol konkrét javaslattal álltak elő azzal kapocslatban, mi legyen az és milyen megoldást javasoljunk, aminek a programban kell szerepelnie.
Azt mondhatom, annak ellenére, hogy csak annyit tudtunk kínálni az embereknek, hogy a jelöltekkel lehet beszélgetni, nagyon sokan eljöttek, például Léván, Párkányban, Andódon... át kellett vinni a beszélgetést egy nagyobb terembe, mivel a lefoglalt helyiségben nem fértünk volna el, azt hiszem, hogy ezek pozitív jelek.
Az egész rendezvény sorozat arról szólt, hogy véleményeket hallgattunk, azért, hogy reagálni tudjunk az elhangzottakra programunkban és később politikánk alakításában. Sokan úgy értékelték a dolgot, hogy azért voltak őszinték az emberek, mert látták rajtunk, most tényleg kíváncsiak vagyunk, hiszen nem a parlamenti székből jött valaki érdeklődni, hanem azért, hogy onnan segítsenek majd. Bízom benne, hogy olyan pozitív érzésekkel tértek haza az emberek is, mint mi jelöltek, és érzik, segíteni szeretnénk nekik, hogy a déli országrészben élőknek jobb legyen, Nemzetiségre, vallásra és fajra való tekintet nélkül, MINDANNYIUNKÉRT!