Jövőnk: megmaradunk vagy eltűnünk? - Milyen lesz Európa képe ötven év múlva? Erre a kérdésre kereste a választ az október 11-én megtartott beszélgetésen Glatz Ferenc az MKP székházában Pozsonyban. A Pro Futuro Hungarica és az Esetreházy János Polgári Társulás szervezésben Csáky Pál kérdezte a tudóst.

Glatz Ferenc a beszélgetés elején elmondta, gyerekként matematikus akart lenni és eszébe sem jutott, hogy történelemmel és a nemzet kérdéseivel foglalkozik majd felnőttként. Kitért arra is, a szovjet megszállás alatt a nemzetiségi kérdéseket az asztal alá söpörték, arról is kevesen tudtak, hogy a határon túl még élnek magyarok, hiszen nem volt szabad erről beszélni. 1956-ban változott a kép, akkor 15 éves volt, a magyar forradalom hatására akkoriban divatos lett a magyar múlttal foglalkozni. Ekkor kezdett el érdeklődni a történelem iránt ő is. Elmesélte azt is, hogy egyetemistaként zenéléssel kereste kenyerét, a mai napig szereti a zenélést, többek között József Attila néhány versét is megzenésítette már. Összehasonlításképpen megemlítette, őket annyira érdekelte a történelem gimnazistaként, mint a mai gyerekeket az internet, amelyről úgy véli, Johann Gutenberg felfedezése óta (könyvnyomtatás) a legnagyobb találmány.
Manapság a történelem már nem olyan tudomány, mint a második világháború után volt. Akkor a nagy tudományok közé tartozott, hiszen meg kellett magyarázni, miért vesztettünk el két világháborút, eleve miért volt két háború húsz év alatt, ami ilyen nagy károkat okozott.
Csáky Pál arra is rákérdezett, hogy vajon mi történhetett, hogy amíg nyolcszáz évvel ezelőtt az angolok is és a magyarok is ugyanannyian voltak, mára Anglia nagyhatalommá vált, mi pedig folyamatosan küzdünk a megmaradásért? Glatz Ferenc szerint ez olyan kérdés, mintha egy fizikustól megkérdeznék, miért volt a nagy robbanás. Hiszen van, aki szerint nem is volt nagy robbanás. Erre inkább csak általánosságokat lehet mondani. A nemzet történetét mindig a jelenből kell szemlélni és megítélni. Az angolok nagyon sok nemzetet beolvasztottak. A magyarság pedig mindig is befogadó volt, nem magyarosította erőszakkal a többi nemzetiséget. Az egyetlen magyarosítási kísérlet 1907-ben Apponyi Kódexe volt, de az sem járt sikerrel, csupán arra volt „jó”, hogy a világban ennek következtében egy negatív kép alakuljon ki a magyarságról. Talán ennek következménye lett a trianoni igazságtalan ítélet is. Mint mondta, Magyarországot általában negatívabban ítélik meg, mint amilyen a valós kép, így volt ez a múltban, és most is így van. Ennek ellenére elmondható, a magyarok sose voltak nemzetiség ellenesek. Sosem talált kutatásai során olyan feljegyzést, amellyel alá lehetne támasztani, hogy valaha is szlovákellenesség lett volna a magyar vezetőkben. Csáky Pál szerint azonban azt is el kell mondani, hogy a szlovák nyelvtörvénnyel szemben az Apponyi Kódex a nemzetiségek nyelveit a régiókban meghagyta a hivatalos érintkezés nyelveként. Míg a szlovák nyelvtörvény a szlovákot tette hivatalos nyelvvé, és a kisebbségek nyelvét ki akarja szorítani az élet szinte minden területéről. Glatz úgy véli, a helyes kérdés az lenne, ilyen földrajzi viszonyok között egyáltalán hogyan maradhatott meg a magyarság a Kárpát-medencében. Hiszen keletről mindig jöttek népek erre a területre. Előttünk a szlávok, a hunok, az avarok és más nemzetek telepedtek le a Kárpátmedencében. Majd utánunk jöttek a tatárok és a törökök. Ezért óriási sikertörténet az, hogy egyáltalán megmaradtunk. A jobb földrajzi helyen élő nemzetek egy lépéssel mindig előttünk járhattak. Többek között a Földközi-tenger környéke mindig fejlettebb volt, hiszen a hajózásnak köszönhetően gyorsabban mozoghattak, hatékonyabb volt például az árukereskedelem. A török kort annak köszönhetően sikerült túlélnünk, hogy a Felvidéken a magyarság megmaradt. Az is tény, hogy a törökök toleránsak voltak, ők nem akarták az emberek nemzetiségét és vallását megváltoztatni. Mivel jól szervezett egyházunk volt, és a reformáció is virágzott, az embereknek megmaradt a hitük. A reneszánsz idején kialakult nagy-birtokrendszer is védte a magyarságot a török időkben. Ezért is kellene a Felvidék szerepét komolyabban vennie a magyar történelemben, hiszen a török megszállás alatt a felvidékiek éltették a magyar kultúrát. Ezért a tudósnak személy szerint a Felvidék elvesztése is fáj, nem csak Erdélyé, mint a magyarországiak többségének. A kisebbségben élő magyarságnak véleménye szerint szüksége van politikai képviseletre. El kell azt is mondani, az elmúlt 20 évben az RMDSZ Romániában, a VMSZ Vajdaságban és az MKP a Felvidéken sokkal nagyobb fejlődésen ment át, mint a magyarországi politikai elit. A határon túli magyar politikai kultúra sokkal előbbre van, mint a magyarországi, ez igazi sikertörténet.
Az anyanyelv szerepéről is beszélt Glatz Ferenc, véleménye szerint téves az a nézet, hogy az emberek 2-3 nyelven tudhatnának egyformán, anyanyelvi szinten beszélni. Tudósok is azt állítják, erre az emberek nagy része képtelen, ezért van szükség az anyanyelvre. A Beszélgetés a nemzettudatról című sorozat következő előadása október 26- án, pénteken lesz. Bordás Sándor pszichológussal arra keresik a választ, lehet-e egy kisebbségi polgár lelkileg teljesen egészséges.

Szabad Újság, 2012.október 17.