A Petőfi Sándor Programot 2015 márciusban hirdette meg először a Miniszterelnökség Nemzetpolitikai Államtitkársága azzal a céllal, hogy a szórványterületeken élő magyarság identitását megerősítsék, szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki az anyaország és a külhoni magyarság között. Baranyai Kinga Anna második alkalommal ösztöndíjas Galántán. Fogadó szervezete a Galánta és Vidéke Társulás, amelynek a magyar nyelvű oktatás és kultúra segítése a célja.

- Mi motivált arra, hogy Petőfi Sándor ösztöndíjas legyél?

- A pályázatban meg lehetett jelölni, melyik országban szeretnék dolgozni, ezen belül konkrét régiót nem választhattunk ki. Motiváló erő volt, hogy azt csinálhatom, amit szeretek. Művelődésszervezői végzettségem van, és ezen a területen szerettem volna elhelyezkedni, de ez Magyarországon nem sikerült. Ez volt az egyik személyes indíttatásom. A másik ösztönző erő az volt, hogy egy ismerősömnek köszönhetően bekerültem egy nagyon jó felvidéki baráti körbe. Tábort szerveztünk, segítettem a Gombaszögi Nyári Tábor szervezésében is, kézműveskedtem, vásárokon vettem részt velük. Sikerült bekapcsolódnom az itteni életbe és úgy éreztem, hogy ez a program nekem szól, kipróbálhatom magam egy olyan helyen, ahol szükség van rám.

- Milyen célokat tűztél ki, és mi volt az, amit a Galánta és Vidéke Társulás elvárt tőled?

- A szakmai téren való fejlődést tűztem ki célomul, ez sikerült is, de még bőven van hová fejlődnöm. Nagyon szerettem volna gyerekekkel foglalkozni és ez a vágyam teljesült is. Balettot tanítok, és társastáncot is tanítottam. A balettcsoport annyira felfejlődött, hogy heti négyszer másfél órás balettórám van. Most volt egy fellépésünk a felsőszeli iskola szülői bálján, ami nagyon jól sikerült, nagyon büszke voltam a tanítványaimra. És lesz egy nagy fellépésünk májusban Galántán, a kultúrházban, ez lesz a lezárása az itteni balettos korszakomnak, ezen a rendezvényen az összes kis növendékem bemutathatja, mit tanult.

- Klasszikus, vagy modern balettot tanulnak a gyerekek? Vagy más elemeket is becsempészel? Galánta környékén a néptánccsoportoknak hagyományuk van. Ebből is sikerült valamit a balettba ötvözni?

- A klasszikus balett alapjait oktatom, viszont sok év gyakorlás kell ahhoz, hogy egy ilyen balettelőadást be lehessen mutatni, viszont a modern balett egy könnyebb műfaj, sok minden belefér és könnyebben tanulható a gyerekek számára. Ezért a koreográfiában a modern balett alapjaira helyezem a hangsúlyt. Amikor idejöttem, azt mondták, hogy néptáncos sok van, viszont balett nincsen, és ezért örültek annak, hogy tanultam balettot. Nem gondoltam arra, hogy balettórát tartok majd, eredetileg azt terveztem, hogy színészmesterséget vagy ehhez hasonlót tanítok majd. De volt egy nyolcéves balettos előképzettségem, így megkértek rá, hogy tanítsak, adjak lehetőséget a gyerekeknek, hogy kipróbálhassák.

- Hány gyermek jelentkezett? Ügyesek, megy nekik a balett?

- Igen, nagyon sokan jelentkeztek, viszont talán nem tudták elképzelni, mit is fognak tanulni, hiszen a mesevilágból ismert balett teljesen más képet mutat. Ez nem könnyű műfaj, de megpróbálom az órákat úgy irányítani, hogy élvezhetők legyenek. Van lemorzsolódás, de mindig jelentkeznek újak, 45-50 gyereket tanítok folyamatosan, ezért azt hiszem, hogy sikeres ez a kezdeményezés.

- Másodszor vagy ösztöndíjas. Miért döntöttél a visszatérés mellett? Második alkalommal a fogadó szervezettel kérhettétek, hogy ugyanide térj vissza. Miért volt fontos visszatérni?

- Kilenchónapos a kiküldetés, de az első három hónap tanulással telik, azaz hat hónap áll rendelkezésre, hogy valamit felmutassunk, csináljunk, szervezzünk. Úgy éreztem, hogy jó az összhang a fogadó szervezetemmel. Rendelkezem pályázatírási tapasztalattal korábbról, így ebben is tudtam segíteni. A rendezvényszervezés, a gyermekprogramok megtartása is érdekes feladat, vezettem kézműves foglalkozást, és elkezdtem a már említett balettot. Úgy gondoltam, kár lenne, ha befejezném kilenc hónap után a munkát, mert többet tudnék nyújtani, ha biztosított lenne egy folyamatosság. Májusban nem ért véget a munkám, nyáron is segítettem a táborokban.

- A GAVIT nagyon sok rendezvényt tart a gyermekek részére is, a Cseperedőt ők szervezik, táborokat tartanak. Ezekre miért van szükség?

- A gyermekprogramok alkalmával a magyar gyerekeket beleneveljük egy magyar közösségbe. Egy olyan közösségbe, ahol biztonságban és jól érzhetik magukat, ahol fejlődhetnek, játszhatnak és tanulhatnak egyben. Azt szeretnénk elérni, hogy ezek a gyermekkori kapcsolatok az egész életükre elkísérjék őket, megmaradjanak a barátságok. Ezzel szeretnénk segíteni az ittmaradást is, ha barátokhoz térhet vissza például az egyetemről a fiatal, akkor kialakul a kötődés a közösséggel. A szülők között is kialakulhat a kisgyermekeken keresztül egy ilyen közösség.

- A Galántai járásban vannak olyan települések, ahol zömében magyarok élnek, de olyan települések is, amelyek szó szerint szórvánnyá váltak, Galánta pedig szintén eléggé leszakadt. Mennyire nehéz programokat szervezni ilyen körülmények között?

- Galántán nehéz programokat szervezni, itt már eléggé nagyvárosias a légkör. Városban sokkal nehezebb megszólítani és megmozdítani az embereket. Nagyon jó előadásaink vannak, remek előadókkal, a rendezvények ingyenesek, ennek ellenére előfordul, hogy mindössze három-négy szülő jön el. Mi pedig nem értjük, hogy ez hogyan lehetséges. A falvakban sokkal könnyebb közönséget szervezni.

- Balettórát Galántán és Felsőszeliben tartasz. Mely településekkel sikerült még szorosabb kapcsolatba kerülni?

- Nagymácsédon tartottam társastáncot, tavaly és idén is, a tanulókat készítettem fel a szülői bálra. Tallóson szintén társastáncot tartottam. Gyermektáborok Galántán és Felsőszeliben voltak, de járnak gyerekek Alsószeliből is. A többi település óvodáival és iskoláival is tartom a kapcsolatot a Rákóczi Szövetség beiratkozási programja kapcsán, mind az iskolakezdési csomag, mind a beiratkozási csomag miatt.

- Elárulják a magyar szülők, hogy miért tartják fontosnak az anyanyelvű oktatást? Esetleg adnak olyan tippet, amivel a többi szülő is meggyőzhető lenne, hogy a magyar gyereket magyar iskolába adják?

- Kétféle szülő van, egy részük magától értetődőnek tartja, hogy anyanyelven kell tanulnia a gyermekének, ők annyira természetesnek veszik, hogy nem kell nekik indok, nem magyarázzák, egyszerűen tudják, hogy a gyermeküknek ezzel adják meg a legtöbbet. A másik csoport pedig egyáltalán nem beszél az iskolaválasztásról. A balettosaim között volt egy lány, aki már nem beszélt magyarul, most is van egy kislány, aki magyar szülőktől származik, de már otthon is szlovákul beszélnek, viszont érti a magyar nyelvet. Ilyenkor ők alkalmazkodnak a többiekhez, a gyerekek pedig segítenek. A tanulóknak még nem okoz problémát, hogy segítsenek egymásnak. Természetesnek veszik.

- Az itt szerzett tapasztalatokat milyen szinten tudod majd a későbbi pályádon, vagy az életben kamatoztatni?

- A balettelőadást mindenképpen be szeretném fejezni, ez egy nagyon nagy élmény lesz, nemcsak nekem, hanem a szülőknek és a gyerekeknek is. A kilenc hónap olyan szakaszánál tartok, hogy lassan el kell varrni a szálakat. A feladataimat át kell adnom másoknak. Még ötletelek, hogy mit kellene megszervezni, aminek a babérjait már nem én fogom learatni, de szívesen teszem. Nehéz szavakba önteni, hogy mit tudok magammal vinni, sok tapasztalatot, örömet, életérzést, ami itt van. Egy csak azért is életérzést. Azt a hozzáállást, hogy meg tudjuk csinálni. Az itt vagyunk és számítunk gondolatot. Kitartást is adott ez az időszak. Nagyon szép emberi példákat láttam, példaként Horváth Juditot, a mentoromat említhetem, aki nagyon sokat segített nekem. Nagyon tisztelem őt, tudni kell róla, hogy erdélyi magyar, aki ide jött férjhez. Energikus, nagyon pozitív személyiség, akitől nagyon sokat lehet tanulni, szakmailag és emberileg egyaránt. Megmutatta, hogyan kell kezelni a problémákat, ilyen emberekre lenne itt szükség.

- Miért javasolnád azoknak, akik gondolkoznak, vajon belevágjanak, beadják-e a pályázatot és vállalják-e a küldetést?

- Egyrészt ez egy nagy kaland. Az ember idegen országba, idegen légkörbe érkezik és azt mondják neki, hogy csinálja. Nagyon sok érdekes esemény van, magával ragad a hely, a közösség, barátságosak az emberek, mindenki befogadó. Olyan közeg van itt, amely nem rekeszt ki magából – ezt meg kell tapasztalni. A másik a társadalmi felelősségvállalás. Azt szoktuk mondani, hogy szolgálatot teljesítünk itt, a Felvidéken, mert ide kell a segítség. Nekem is jó érzés, hogy segíthetek, levehetek egy kevés terhet az itteniek válláról.

http://felvidek.ma/2018/02/baranyai-kinga-jo-erzes-hogy-segithetek/