A petíciós bizottság kapta a Civil Díjat

Megtartotta éves konferenciáját a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala (SzMK) a múlt hétvégén, Dunaszerdahelyen. Tokár Géza szóvivő és az előadók az elmúlt év eseményeit értékelték, a jelenlévők megfogalmazták a felvidéki magyarság előtt álló kihívásokat és a lehetséges utakat is.

Horváth Zoltán, Dunaszerdahely alpolgármestere köszöntőjében azt kívánta a kerekasztal munkatársainak és tagszervezeteinek, hogy példaadó, alázatos munkájukat a jövőben is folytatni tudják. Tokár Géza, az SzMK szóvivője értékelte elmúlt egy éves tevékenységüket. A 2015-ös évre több célt fogalmaztak meg, többek között a nyelvi jogok és a kettős nyelvhasználat kiterjesztését, amelyek részint teljesültek. Elkészült egy kisebbségi akcióterv is, amelyet sajnos, politikai akarat hiányában nem sikerült elfogadatni. Még áprilisban tárgyalást kezdeményezett a Kerekasztal a magyar szavazókat megszólító pártok képviselőivel, annak érdekében, hogy egyezzenek meg és fogjanak össze a választások előtt, ezzel erősítsék a magyar érdekképviseletet. Sajnálatos módon a megegyezés nem jött létre, pedig a szóvivő szerint ez lenne az egyetlen járható út annak érdekben, hogy erős képviselete legyen a magyarságnak a törvényhozásban.

Az SzMK szeretné a jövőben is folytatni a munkáját: tovább működtetik a madari.sk honlapot, amelyen szlovák nyelven tájékoztatnak a magyarságról, de a civilszervezetek közötti szoros együttműködést és a közös fellépést is erősíteni szeretnék, mint ahogy a nyelvi jogokért és a nők jogaiért is tovább küzdenek.

A beszámoló után oktatásunk aktuális problémáiról beszélgettek a résztvevők. Fodor Attila, a Comenius Pedagógiai Intézet igazgatója az oktatási rendszeren kívüli hiányosságokat sorolta fel. Negatívnak nevezte többek között a Szlovák Köztársaság nemzetiségi politikáját és a déli régiókkal szembeni gazdaságpolitikáját. Fodor szerint a felvidéki magyarság letargikus, lemondó hangulatban van. Nincs jövőképünk, hiányzik belőlünk a lokálpatriotizmus és a közügyek iránt sem érdeklődünk. Negatív a politikai megosztottság is, nem jól használjuk fel az anyaországi támogatásokat sem. A magyar oktatást ezeken a külső tényezőkön kívül az is negatívan befolyásolja, hogy hivatalosan nincs nemzetiségi oktatás. Ezért hiányzik az intézményi háttér is. A pedagógusképzésben is vannak hiányosságok, a tanárok a kreditgyűjtés csapdájába estek. Megoldás lehetne egy háttérintézményi rendszer létrehozása, hiszen szükséges lenne egy fejlesztő és kutató intézmény kialakítása, de hiányzik a párbeszéd is.

Szekeres Klaudia, a Jogsegélyszolgálat munkatársa elmondta, a februárban elfogadott kerettanterv ügyében az ombudsmanhoz fordulnak, a beadvány elkészült a szakmai vélemény lefordítása után benyújtják azt az ombudsmani hivatalnak. Mivel a határozat diszkriminatív a nemzetiségi, így a magyar iskolák alsó tagozatosaira nézve, azt kérik az ombudsmantól, kötelezze a minisztériumot a kerettantervet szabályozó határozat átdolgozására. Ha ezt nem teszi meg a szaktárca, forduljon az alkotmánybírósághoz. A jogász szerint a kerettanterv alkotmányellenes, hiszen egy csoport jogait sérti, azaz diszkriminálja az állampolgárok egy csoportját.

Tóth Tibor, a magyariskola.sk szerkesztője elmondta, a honlap annak a petíciós bizottságnak a munkáját kívánta segíteni, amelyet a magyar oktatás színvonalának megtartásáért indítottak. A civil kezdeményezésből indított aláírásgyűjtés, széleskörű összefogást eredményezett, amelyet több mint huszonhatezren írták alá, ennek ellenére a minisztérium lesöpörte az asztalról. Ez után indult el az úgynevezett virtuális petíció, aminek célja, hogy az ifjúsági szervezetek aktivistái egy 5 ≠ 9 feliratú táblával a kezükben készítsenek fotót, és azt töltsék fel a honlapra, majd ebből készül egy plakát, amelyet megkap az iskolaügyi miniszter és az államfő is.

Czímer Gábor, a Kerekasztal által indított beiratkozási körút fontosságáról szólt. Véleménye szerint sokan mennek még ma is magyar létükre, szlovák iskolába. Ezért a szakmai szervezetekkel karöltve egy a magyar oktatást népszerűsítő kampányt indítanak. Sajnos, még mindig szükséges elmagyarázni az anyanyelvű oktatás előnyeit, ezért fontos regionálisan és országosan is felhívni a figyelmet a magyar iskolákra.

Nyelvhasználati jogainkról Rajkovics Péter, hetilapunk munkatársa beszélgetett a szakértőkkel. Czibula Csaba, a Szlovákia Magyar Televíziósok Szövetsége elnöke szerint a magyar nyelvű elektronikus média területén sok a korlátozás, hiszen a hatályos törvények értelmében minden műsort le kell fordítani az államnyelvre, ami hosszadalmassá és drágává teszi a műsorkészítést. Az EU-s szabályozások szerint a közszolgálati médiában olyan százalékarányban kellene műsoridőt kapnia egy kisebbségnek, amilyen százalékban az jelen van az országban. Ezt a szabályozást a szlovák közszolgálati médiában nem tartják be.

Halász Béla, a Fontos vagy! Mozgalom aktivistája szerint mindannyiunk álma, hogy a kétnyelvűség Szlovákiában is természetes lesz. A szervezetnek több akciója volt az elmúlt évben, többek között kezdeményezték a kétnyelvűséget az áruházakban. Kiálltak Malina Hedvig ügyéért, óriásplakátokkal hívták fel a figyelmet a lány ügyére. Autós matricákat készítettek a felvidéki régiók számára, amelyet bárki megrendelhetett. Terveik szerint ezeket a tevékenységeket a jövőben is folytatják.

Horony Ákos, a Jogsegélyszolgálat munkatársa a kormányhivatal mellett működő kisebbségi bizottság elé terjesztett dokumentumról szólt, amelyben kilenc stratégiai célt fogalmaztak meg, ehhez harminckét pontos javaslatcsomagot dolgoztak ki, ezekből huszonkettőt elutasítottak. Kérték többek között a kisebbségi nyelvhasználati törvény kiterjesztését, a kisebbségi földrajzi nevek használatának biztosítását, a kisebbségi nyelű televízió műsorszórásának megkönnyítését, a pedagógusok adminisztratív terheinek csökkentését, a közigazgatás elektronizációja során a kisebbségi nyelvhasználat biztosítását.

Tokár Géza egy nyáron készült felmérés eredményét ismertette, amelyben a komáromi vállalkozók nyelvi szokásait próbálták elemezni. A felmérést a belvárosban végezték. A magyar vállalkozók is sokszor arra hivatkoznak, hogy a kétnyelvű felirat drága, illetve arra, hogy a magyar feliratokkal elriasztják a szlovák vásárlókat. A szlovák vállalkozók pedig sokszor provokatívnak érzik a felvetést, hogy a kisebbség nyelvén is fel kellene tüntetni az információkat.

Kántor Zoltán, a Nemzetpolitikai Kutatóintézet munkatársa a Kerekasztal konferenciájának harmadik blokkjában adott elő. Az előadás témája az önkormányzatiság és önigazgatás kérdését taglalta. A többségi nemzet sajnos, negatívan viszonyul az autonómia kifejezéshez, a megvalósítás éppen ezért gyakran elmarad, de sokszor maguk, a kisebbségek is megosztottak a kérdésben, szükséges-e az önigazgatási kialakítása. Kántor szerint a felvidéki magyarságnak is joga lenne az autonómiára. Többek között azért, mert ez meghozza egy térség gazdasági és biztonsági stabilitását, valamint a nemzeti fennmaradás egyik záloga lehet.

A Kerekasztal éves konferenciáján adták át a Civil Díjat, melyet minden évben olyan személy vagy csoportosulás kap meg, amely példát mutató tevékenységet folytat. Az idei év kitüntetettjei ezért a magyar iskolák megmentéséért indított petíciós bizottság három tagja, Fibi Sándor, Vojtek Katalin és Filip Zacher. A díjátadó előtt Laboda Róbert köszöntötte a kitüntetetteket. Elmondta, pedagógusként nagyra értékeli a petíciós bizottság tevékenységét, hiszen munkájukkal példát mutatnak a fiatal generációnak.

„Ez az egész civil szféra kitüntetése” – megkérdeztük Vojtek Katalint, a petíciós bizottság szóvivőjét

Nyilván nem azért indították el a petíciót magyar iskoláink mellett, mert azt várták, majd elismerik munkásságukat. Milyen elismerés, hogy kitüntetéssel jutalmazták küzdelmüket?

Nagyon jó érzés, de nem hiszem, hogy ez csak az én díjam lenne. Ez az egész civil szféra kitüntetése, mindenkié, aki aláírta a petíciót, tehát azé a több mint huszonhatezer emberé, akik nem féltek aláírni a petíciót. Ugyanis még mindig léteznek félelmek, különösen az idősebb generáció részéről. És azoké is ez a díj, akik a zuhogó eső ellenére is elmentek, akár hatszáz kilométeres távolságból is, a komáromi nagygyűlésre.

A díj átvétele után említette, hogy folytatni kívánják a munkát. Milyen módszerekkel lehet még felhívni a figyelmet a magyar oktatásra?

Ennek rengeteg módja van, de nagyon örülnék, ha most már valaki fiatalos dinamizmussal venné kezébe az irányítást, és nem nyugdíjas nagymamáknak kellene ezzel foglalkozni. Az ombudsmanhoz való fordulás a kerettanterv ügyében, egy szokványos módszer, de más módokon is fel lehetne hívni a szlovák közvélemény figyelmét arra, hogy ez a probléma létezik, és mi nem fogadjuk el ezt a helyzetet.

A magyarok tudatosítják, hogy a magyar elsősöknek heti öt órában kell megtanulniuk írni és olvasni?

Sajnos, sokan egyáltalán nem. Döbbenetes volt, amikor a petíciót elindítottuk és iskolaigazgatók hívtak fel, nagyon agresszívan a szememre vetették, hogy mit szeretnék én, még hány órát akarok a szerencsétlen magyar gyermekeknek bevezetni.

Neszméri Tünde

Fotó: a szerző

(Megjelent a Szabad Újság november 25-i számában.)