A karácsonyfa az élet fája - Karácsonyi jelképeink

betlehem.jpg

A karácsonyi szokások zöme valamit jelképez, elég ha csak a feldíszített fenyőfára vagy az adventi koszorúra gondolunk, de számos étel is, melyet ilyenkor fogyasztunk, szimbolizálja a jövőbe vetett hitet, reményeinket.

Eredetileg az adventi koszorút fűzfaágakból készítették. Ebben megjelent a körkereszt ősi védelmi szimbólum is. A kör középpontja a világ közepét jelenti. Itt lép be Isten a világba. A kör egyébként az Atyaisten formája, a kereszt pedig a Fiúisten jele. A kör, egyesek szerint, az örökkévalóságot is magában hordozza. Az adventi koszorú egyben a várakozás, a reménység, a folytonosság és a teljesség jelképe is.
Több népszokásunk van a téli időszakban, a szokások zöme decemberre összpontosul, ilyenkor az embereknek ugyanis kevesebb munkájuk volt, a földekről már mindent betakarítottak. Várhatták a természet ébredését. Katalinra, Borbálára faágat tettek vízbe a lányok,
Luca napján búzát vetettek. Ezek mind az eljövendő élet szimbólumai, pár-társító szokások, de a természet újjászületésének szimbólumai és a szebb élet reményét is jelképezik. A legtöbb hagyomány, mely szimbolikus értékű, éppen karácsonykor van. Ilyenkor még az ennivalót is szerencsehozó ételekből válogatjuk össze. A fokhagyma az
egészséget, a méz az élet édességét jelképezte. Jézus születésének estéjén előnyben részesítették a bőséget szimbolizáló ételeket, a babot, a lencsét, a mákot, a diót vagy számos apró pikkelye miatt a halat. Ezek mind jó termést ígértek a következő esztendőre. A hal pikkelyéből ennek érdekében szokás volt egyegy pikkelyt meghagyni és a pénz mellé vagy a pénztárcába tenni. A hal gyors úszása a következő év gyors előrelépését jelentette. A karácsonyi terítőt
sok helyen csupán egyszer használták, utána vetőabroszként, vagy sütőabroszként szolgált, ezzel előidézve a jó termést, vagy a szépen sikerült kenyeret. A terítőt egyébként a család nő tagjai együtt hímezték ki. Az asztal alá szénát, szalmát tettek, ez az állatok alá került később, ezzel garantálták az állatok egészségét. Néhány területen szerszámokat és magot is tettek a karácsonyi asztal alá, ezzel a bőséges termést igyekeztek befolyásolni. Az asztal alól a magot sok esetben a tyúkok kapták meg, hogy a következő évben sok tojást tojjanak. A család összetartozását a közösen elfogyasztott alma, vagy kalács is szimbolizálta. A téli életfa, termőág a karácsonyfa elődje, a megújuló természetet jelképezi. Régebben rozmaring, nyárfa és kökényágakat kötöttek össze és lefelé akasztották a mestergerendára, vagy a szobasarokba függesztették fel. A fa zöld színe az új élet reményét is jelképezi, melyet Jézus születése is magában hordoz. Néhány helyen a fának nem lehet kidudorodása, szabályosnak kell lennie, a szabálytalansága betegséget hozhat a következő évben. A múltban a fát dióval, piros almával, mézeskaláccsal díszítették. Ezek jelentősége a fa díszeként ugyanaz, mint ételként a vacsoránál elfogyasztva. A dió a bölcsességet is szimbolizálja. A karácsonyfákat ma modern díszekkel öltöztetjük ünneplőbe, ennek ellenére ezeknek is megvan a maguk jelentősége. A gömbdíszek a teljességet jelképezik. A csúcsdísz a felemelkedést jelképezi és Jézust a Megváltót, aki eljutott a csúcsig. A csúcsdísz gyakran lángcsillag formájú, ez hozta meg a hírt a Megváltó megszületéséről. A girlandok a kígyót szimbolizálják, ez emlékeztet karácsonykor az eredendő bűnre. Az angyalhaj a jászol szalmájának jelképe. Az utóbbi időben holdat és csillagot is teszünk a fára, jelentése a férfi-nő, anyag-lélek, levegő-föld, tűz-víz ellentétpár, melyek az élet szerves részei. Az arany és az ezüst szín a gazdagságot szimbolizálja. A szaloncukor fára akasztása igazi magyar szokás, a csoki miatt boldogságot hoz. A csillagszóró, a fényszikrák (mai égők) a fellángoló élet, és a fellángoló érzelmek mulandóságát, míg a gyertya és az égősor a test, a szellem és a lélek (viasz, kanóc, láng), azaz a szentháromság üzenetét hordozzák. A gyertya a Világ fénye, a keresztény szimbolikában Krisztus jelképe, a gyertya is megsemmisül, mint hogyan
a Megváltónak is meg kellett halnia. A magyar néphit szerint mindenkinek van a mennyben egy gyertyája, ameddig az lángol, addig él az ember a földön. Az angyalkák sokszor nem a fára kerülnek díszként, de a karácsony elengedhetetlen tartozékai, ők hozzák az adventi vasárnapokon az üzenetet, amit ha meghallunk, felkészülünk a karácsonyra, nyugalom tölti meg lelkünket. Hozzájuk kapcsolódik a csengettyű, mely az angyalok megérkezését jelenti.

2012.december 19. Szabad Újság